Észak-Erdély

Az oldal feltöltésére önkéntes fordítókat keresünk a website angol illetve román szövegének fordítására.

                                       A “Halál” árnyékában

 

A múlt emlék, amelyből merítünk és kötelesek vagyunk felvállalni  tetteink következményeit, amelyeket elkövettünk életünk során. Január 27-én a “Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapján” azokra gondolunk, akik áldozatául estek az emberi meggondolatlanságnak, felelőtlenségnek, kegyetlenségnek.

Úgy tűnik az idők folyamán az események újra és újra megismétlődnek és be is bekövetkeznek.

            A háborúknak mindig megvoltak a maguk áldozatai, melyeknek végkimenetele: a rombolás, pusztítás, a szomorúság, a bánat és a gyász. A II. világháború sem volt kivétel, hiszen annak is megvoltak a maga tragédiái. Ember életeket követeltek a meggondolatlan, felelőtlen túlkapások. A múltat be kell vallanunk még akkor is, ha ez nehézséget okozna számunkra. Ennyi idő múltán, vajon kit is lehetne felelőségre vonni a történtekért?!

Nem vagyok zsidó, magyarnak születtem, de szülőhelyem adottságain keresztül, lehetőségem nyílt szoros kapcsolatot teremtenni ezekkel az emberekkel. Szilágysomlyó szülötteként, ahol annak idején jelentős számú izraelita élt, békés egyetértésben e város több nemzetiségű polgáraival együtt. Gyermekként közösen nőttünk, cseperedtünk szeretetben, barátságban.

Iskolásokként még inkább megismerhettük egymás magatartását, szokását, egy másik közösséghez való tartozását. Jóllehet ezek eltérőek  voltak (viselkedési, étkezési, vallási) bizonyos szempontokból, de mindezeket igyekeztünk tiszteletben tartani. Nem tettünk különbséget egymás hovatartozását illetően, nem ismertük az “antiszemitizmus” fogalmát.

Amit szeretnék ezúton közzétenni megfelelnek a valóságnak.

Mindezek az események gyermekként értek, mélyen hatottak rám és még máig sem vagyok képes feldolgozni és elfelejteni.

Filmszerűen játszódnak szemem előtt az akkor történtek. Szüleinkkel értetlenül, magatehetetlenül álltunk és néztük a körülöttünk zajló dolgokat. Segíteni lehetetlen volt egyszerű emberek lévén, hiszen akkor a hatalommal rendelkezők döntöttek egyes etnikumok, emberek sorsa fellett. Megdöbbenten figyeltük az ártatlan kicsinyeket, szeretett barátainkat, azok szüleit ahogyan nyíltan szemünkbe nézve – netán szemrehányó tekintettel - megalázottan vonultak el előttünk. Hátukon szerény battyuikkal, mellükön Dávid sárga csillagának megkülönböztető jelével tűntek el a szürke homályban……

Később megtudtuk a “Pusztacsehi” gettó volt az útirány. Ez a helység Szilágysomlyó szélénél egy lepusztult téglagyár volt, amelyik gyűjtőtábor a maga idején egyike volt a legbrutálisabbaknak. Megközelíteni lehetetlen volt a szigorú ellenőrzések végett. Ezt követték a haláltáborokba való elhurcolások. Marhavagonokban - állatokként szállitották a vétlen embereket az Auschwitz-i, Birkenau-i vesztőhelyekre.

Elly Gross, született Berkovits elismert iró- költő Szilágysomlyó szülöttje, a Holokauszt túlélője írásaiban, verseiben a nehéz gyermekkorát idézi, amelyek őt is érték azokban a vérzivataros időkben.

A koncentrációs táborokba való megérkezést szelektálás előzte meg. Oliver Lustig író így emlékezik az akkori történtekre: “Meg kell vallanom, hogy ennyi esztendő után is a legfájóbb, soha be nem gyógyuló seb a Halál Rámpályán ért engem a családomtól való elválasztás pillanatában.”

Sokan már az erőltetett menetkor életüket vesztették. Az egészségseknek tűnő férfiakat kényszermunkára fogták. Nem beszélve azokról, akik (magatehetetlen öregek, idősek, nők, gyermekek munkára képtelenek) a gázkamra áldozataivá válltak, majd a krematóriumok lángjai között a tűz martalékává.

A Holokauszt egy olyan tragédia volt, amely majdnem tönkretett, megsemmisített egy nációt. Hatmillió emberi életet követelt ez a machináció (mesterkedés, fondorlat, cselszövés).

Visszatérve újból arra a helyre, ahol ezek a borzalmak történtek. A  szilágysomlyói 1862-ben hivatalt nyert zsinagóga az elmúlt eseményeket követően igen elhanyagolt állapotba került. 1964 óta üresen állt ez az építmény. Közös összefogással sikerült lerakni az alapját a “Zsidósági Épitészeti Alapítványnak”. Ez a szervezet megmentette a zsinagógát, megakadályozva átalakítását, hogy szórakozó hellyé válljon. A szilágysomlyai zsinagóga épülete ma már teljesen felújítva várja az odalátogatókat.

Ez az Észak Erdélyi első “Holokauszt Emlékmúzeum”, amely 2005 szeptember 11-én nyílt meg az érdeklődők számára. A múzeum egy információs adatbázis, amelyik hatmillió zsidó áldozatnak állított emléket.

 

 Nagyvárad, 2013 január 25                                                    

Lőrincz Mihályné,

 született Luka Elvira