Családi albumok

Nagyvárad jelentős zsidó közösséggel rendelkezett a II. Világháborút megelőzően. Zsidó családok ezrei laktak és dolgoztak itt, akik különböző módon, dinamikus fejlődéssel hozzájárultak a város életéhez. Az 1940-es évek eleje hirtelenül és visszafordíthatatlanul megállították ezt a fejlődést.

Nem szeretnénk ha ezen emberekről szóló információk, események, a kor hangulata elveszne. A Családi albumok almenüben módot szeretnénk biztosítani ezen nagyváradi családok leszármazottainak elődeik emlékének ápolására.

Honlapunk helyet biztosít fotóknak, dokumentumoknak és elbeszéléseknek, amelyekkel bárki hozzájárulhat a múlt századbeli nagyváradi zsidóság életének dokumentálásához.

Amennyiben hasonló információkat kapunk, honlapunkon közzétesszük:

 Erdélyi család (Englander)

Erdélyi István 1914 július 19-én született és Temesváron tartózkodván az Észak-Erdélyi zsidók gettósítása és deportálása alkalmával, túlélte a Holokausztot, nem úgy mint szülei és más rokonai, akik Nagyváradon éltek 1944-ben.

Egy 1890 körül készült fotóval kezdünk, Nagyváradról, a Pavel utcai Fekete fényképeszettől. A képen Englander Leopold és Nina (István nagyszülei) tíz gyerekükkel.

István édesapja, Jenő, ülve, balról az első.

Állva, balról jobbra haladva:

Englander Sándor. Tenkén halt meg – itt is temették el – néhány nappal azután, hogy megtudta: családjának egy része a deportálás alatt meghalt.

-Sándor három unokája él napjainkban: Amerikában (Vilan Tibor), Bukarestben (Englander Alexander) és Nagyváradon (Stern Péter)

-Márton, Gyöngyösön élt.

-Béla, a deportálás követően meghalt. A deportálás előtt Nagyváradon élt, agglegény lévén, két özvegy leánytestvérével – Ilon és Mariska – és azok leányaival a Batthányi urcában laktak.

-Ignác, Nagyváradról deportálták, a Holokauszt áldozata volt.

Sándor fiatalabb testvérei családnevet változtattak, Englanderről Erdélyire.

A széken ülve, balról jobbra haladva:

-Gizella, gyerekkorban meghalt.

-Janka, túlélte a budapesti gettót.

-Nina Englander, ölében Andor. Gyulára deportálták családjával együtt. Ő és fia meghalt a deportálás alatt, felesége és lánya túlélték.

-Englander Leopold

-Mariska. Lányával együtt deportálták, mindketten a Holokauszt áldozatai

Állva, balról jobbra haladva:

-Erdélyi Jenő (István édesapja), Nagyváradról deportálták feleségével Annával (István édesanyja), mindketten meghaltak a deportálás alatt.

-Ilon, özvegy az I. világháború után, megahlt a deportálás előtt. Lányát, Nusi deportálták, aki a Halokauszt áldozata lett.

Alább, egy fotó Englander Leopoldról és feleségéről Nináról, István nagyszülei:

Sírkövük a várad-velencei zsidó temetőben:

Lent, Erdélyi Annáról egy fotó 1943-ból, szül. Laendler, István édesanyja. 1882-ben Nagyváradon született, 1944-ben Auschwitzban halt meg.


Auschwitzban, 1944-ben, vesztette életét István édesapja is, Jenő, akit a következő képen látunk:


A nagyváradi neológ hitközség fiú árvaházának 20. évi működését megörökítő dokumentum, melyen látható dr. Kecskeméti Lipót főrabbi képe:


Az fenti dokumentum egyik oldalán megtalálható Erdélyi Jenő megemlítése, mint vezető bizottsági tag:


Emléktábla, amelyen megjelenik Erdélyi Jenő neve is. A Zion neológ zsinagógában kiállítva. Egy másik emléktáblával együtt, 1989 után vandalizmus áldozata lett:


Anna és Jenő, 1914 – Nagyvárad, Istvánnal az ölükben:


István felső kereskedelmi iskolai bizonyítványa 1932-ből, Nagyváradon:


A végzősök képe, a tanárokkal együtt (István, balról a második, felső sor):


István, 1935-ben:


Esti tagozatos, textil ipari tanfolyamról szóló végzős tanúsítvány – tartalmazva a szerzett minősítést – amelyet a temesvári Kereskedelmi és Iparkamara állított ki:


István szüleivel, Jenő és Anna. A család a nagyváradi Jókai Mór utcában lakott:

Lent, István nagymamája az édesanyja részéről, Laendler Janka. A fotó 1940-ben készült. Jankát 1944-ben deportálták Auschwitzba, itt halt meg:


A háború után István visszatért Nagyváradra, ahol 1946-ban összeházasodott Basch Évával (lent, egy fotó a házassági bizonyítványról). Ők utólag Ausztráliába, Melbournebe költöztek, ahol István 2004-ben meghalt.

 Steier család

Steier László 1921 március 11-én született Nagyváradon és családjával együtt a mai Olteniei (akkor Berkovits Ferencz) utcában lakott.

Édesapja, József, az Ullmann család egyik tagjának dolgozott kereskedelmi téren, hogy aztán egy másik zsidó kereskedőnek – Schoen – áruljon a Nagypiacon (a mai December 1 park) hétfőn és pénteken, pulóvert, pizsamát, zoknit stb.


Steier József


Steier Regina

Lászlónak volt egy 1 évvel kisebb öccse, Tibor, akivel együtt látható a lenti képen:


Nevelése a Lakatos utcai (ma General Berthelot) óvodában vette kezdetét. Az alábbi képen 1927-ből, László látható óvodás társaival és a óvonénivel:

László a zsidó ortodox fiú iskolában tanult, az alábbi képen az osztálya, a gimnázium első évében:


a következőn, László az osztályával a gimnázium negyedik osztályában:


Szabóinasként kezdett dolgozni a zsidó vallású Fülöp Dániel Kapucinus utcai (Gen. Mosoiu) műhelyében, akit mint egy nagyon tisztességes embernek írt le. Dolgozott együtt Schlesinger Józseffel is, aki több évig dolgozott a nagyváradi készruhagyárban.

László tagja volt a sionista Hanoar Hatsioni szervezetnek, az alábbi képen néhány társával látható:


A fenti képen, állva, balró jobbra haladva: Stein Karcsi, Pollák Jóska, Körösi Pista, Steier László, Gidali Pista.

Ülve, ugyanazon nézetben: Ferenczi Miki, Simcha Klein, Katz Feri, Steiner Laci, Feri Schreier.

Egy kép a fiatalabb testvérrel, Tiborról:


1942-ben kényszermunkára vitték, előbb Nagybányára, Reviczky Imre vezénylete alatt, akit nagyon emberi viselkedéssel jellemez, később érintve Ó-Radnát, Új-Radnát és más helységeket, nagyon kemény körülmények között Gunskirchenbe került, amit a mauthauseni láger melléktáboraként tartottak nyilván. A szabaduláskor nagyon kimerült és beteg volt, kiütéses tífuszban szenvedett és megtagadta az utazást, kérvén, hogy engedjék meghalni. Ferenczi Miki tartotta benne a lelket és a hátán vitte amikor szükséges volt. A linzi kórházban épült fel.

László napjainkban, az alábbi képen:


 

Steiner család

Steiner László, a Holokauszt túlélője, beszél a gyerekkoráról, fiatalságáról, családjáról.

1920 október 15-én született Nagyváradon, a mai Primariei (volt Teleki) utcában lakott. Édesapja, Steiner Dávid, 1891-ben született Nagyváradon és az alábbi képen látható:


Edesanyja, Gyöngyi – Kabán született 1894-ben, leánykori neve Csillag.

A Steiner család megtartotta a kosher étkezési szokást és látogatta az utcájukban található zsinagógát.

Az édesanyja felőli nagyapjának volt egy kis suszter műhelye. A másik nagyapa, Steiner József, a mai kolozsvári úti Moskovits szeszfőzdében dolgozott és az alábbi képen látható (egy zsidó női ismerősével, aki szinten a deportálás alatt vesztette életét):


Steiner Lászlónak volt egy három évvel fiatalabb öccse, Paul. Ők láthatóak az alábbi képen:


László az zsidó ortodox fiú gimnáziumba járt, a fentebbi Steier családot megörökítő fotón ő is látható, elsős gimnazistaként, Steier László osztálytársaként, a hetedik balról, alsó sor.

Az iskola elvégzésével kitanulta az autójavítás szakmáját, ám az utcájukban található Czitrom pékségben volt kénytelen dolgozni.

12 éves korától a sionista Hanoar Hatzioni szervezetnek volt a tagja, kolléga ott is Steier Lászlóval, mellette jelenik meg a Steier család fotóalbumában.

Huszonegyedik születésnapján, egy kényszermunka zászlóaljba kellett megjelennie. Az első megálló Nagybánya volt, ahol szerencséjére Reviczky Imrét kapta ezredesnek. Innen, különböző helyekre vitték és vasúti munkákat stb. végeztettek velük.


1944 januárjában szovjet fogságba esett 300 magyar katonával együtt, egyedüli „szivesség” ami a kényszermunkára fogott zsidókat érintette az az volt, hogy megengedték nekik karszalagjaik levételét, ami zsidó mivoltukat árulta el a környezetüknek.

1944 júniusától 1948 augusztusáig szovjet hadifogoly volt különböző helységekben.

Az alábbi Donyeckben készült képen, ő a második fent balra. Ugyancsak nagyváradi Reich Ábrahám, az első sorban, középen. A következő fotón, kettejük mellett látható még egy váradi illetőségű, Ladner Tibor, hátul, fent.


Míg Steiner László fogoly volt, Nagyváradon élő családját deportálták, akik soha nem tértek vissza. Testvérét, Pault, agyonverték, mert nem tisztelgett egy egyenruhás illetőnek.

Steiner László 2013-ban. Hálásak vagyunk az általa felajánlott családi információkért, közzétételüknek belegyezéséért. 

 Szerettei köréből, 2014 március 17-én, elhunyt Steiner László. Emléke áldott legyen!

Schwartz család

Ronit Gelber volt az a személy, aki információkkal szolgált a Schwartz családról. Ő, Schwartz Izrael (az alábbi képen) ük-ükunokája.


1902-ben a majdani Csehszlovákiában született, Izrael fiatalon kerül Nagyváradra. Feleségül veszi Adler Ilonát, akitől három gyereke születik: Adél (1924), fodrászként dolgozott, Erzsébet (1926) és Alexander (1928). Ilona 1935-ben meghalt. Később Izrael újranősült, elvette Ella Helfman szebeni magántanárt. Ők láthatóak az alábbi képen:


Ilona halála után, Izrael Alexander (Sándor) fiát a zsidó gyerekek árvaházába helyezi. Az alábbi képen, középen Sándor látható:


és másokkal az árvaházból:


Izrael a háború előtt a Metropol hotel taxisaként dolgozott, ám amikor megtiltották a zsidóknak az üzemanyag vásárlását, fel kellett adnia állását. A Holdvilág utcában lakott.

Adél és Erzsébet fotója 1938-ból, alatta egy kép Adélról, valószínűleg 1943-ból vagy 1944-ből:


1944-ben Izraelt és feleségét, Ellát, valamint Izrael három gyerekét Auschwitzba deportálták. Egyedüliként Erzsébet élte túl a borzalmakat, aki ma Izraelben él. Ő látható az alábbi képen:

Klein/Breuer családok

Böhm Hédy (szül. Klein) – akinek gyerekkoráról, deportálásáról és túléléséről video vallomása itt található , nyújtott információkat a Klein és Breuer családokról.

Édesapja, Klein Ignác Szentjobbon született, feleségül vette Breuer Erzsébetet 1924-ben vagy 1925-ben:


Klein Hédy 1928-ban született, ő látható alább szüleivel:


Ignácz, végigjárta a szakma kitanulásának fázisait, kezdve az inaskodással, fokozatosan a fabútorok készítésének professzionistájává vált. A házassága utáni első években, a nagyváradi Várady Zsigmond utca 8 szám alatt éltek. Az első bútor készítő műhelyét a Kapucinus utcában nyitotta meg, később ezen vállalkozását a Hármas utcába költöztette át. 1938-ban a család a Teleki utca 44 alá költözött, ahol Hédy legjobb barátnőjével ismerkedett meg, Neumann Hédivel, aki szomszédja volt, a 46. szám alatt lakott. A két barátnő látható a lenti képen:


Hédy, 1934 és 1944 márciusa között, a Zsidó ortodox leány líceumot látogatta. (1944 márciusa – az iskolát bezárásra kötelezték, nem sokkal a zsidók gettósítása előtt). Az iskola igazgatója Biró Márk volt. Hédy, zene és tánc iránti szenvedélye, a szép és elegáns Braun Margittól eredt, aki zenét és gimnasztikát oktatott.

Hédy álma volt, hogy ő maga is gimnasztika és zene tanárrá váljon. Alább látjuk néhány osztálytársával egy iskolai Hanukah ünnepségen. Jobb oldalt az első London Erzsók, mellette Klein Hédy, Gantz René, Berger Éva, Benedek Éva és egy ismeretlen. Feltehetőleg Erzsók szülei voltak (London család) azok, akik a Zsidó fiú árvaházat vezették. Az árvaházat a Schwartz család krónikájában említettük.


Hédy édesanyja felőli nagyszülei, Breuer József és Regina:


József 1936-ban az erdélyi Tasnádon született és 1860-ban Nagyváradon megházasodott, feleségül vette Reginát. Regina Biharon született 1840-ben. 1861-ben megszületett fiúk, Dávid.

Breuer Dávid összeházasodott Tischler Bertával:


Öt gyerekük született, négy lány és egy fiú. A lányok közül kettő – Erzsébet (Hédy anyukája) és Ilus – Nagyváradon élt.

Az alábbi kép bal oldalán Erzsébet (21 éves) és húga, Ilus (17 éves) látható. A következő képen a két testvér évekkel később, valamikor 1940-1942 között, a bal oldali Ilus.


Hédy itt található video vallomásában, tudomást szerezhetünk a gettóban, Auschwitzban és más lágerekben átélt tapasztalatairól, nagyváradi visszatéréséről és szülei, családtagjai, barátai eltűnésének híréről.

Nagyváradra való visszatérésekor, meleg fogadtatásban részesült Ilus nagynénje házában és megpróbált, amennyire lehetett, normális életet élni.

1947-ben Böhm Imre felesége lett.


Hogy elkerüljék az elnyomó kommunista rendszert, a fiatal pár elhagyta Nagyváradot és Magyarországon illetve Csehszlovákián keresztül 1948-ban Kanadába menekül.

Böhm Hédynek van egy lánya, egy fia és két unokája. Mióta özveggyé lett, Hédy eleget tesz számos kanadai iskola vagy szervezet meghívásának, hogy megossza a hallgatósággal a Holokauszt tapasztalatait és a befogadó ország iránti szeretetét.

Az oldalon található szövegek fordítása román nyelvről magyar nyelvre: Fazakas Gábor tanár, önkéntes, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceumból.